Vannak olyan tragikus sorsfordulatok a hazai sztárvilágban, amelyekről az ember legszívesebben nemvenne tudomást, mert a puszta valóságuk is fájdalmat okoz. Failoni Donatella neve évtizedek óta összefonódott a kultúrával, a zongoraművészet csúcsával és a legendás Oszter Sándor oldalán megélt tündérmesével. Ám a csillogás rég elhalványult, és a diósjenői birtok falai között ma már egy olyan kíméletlen dráma zajlik, amitől minden rajongó szíve megszakad. A csodás kezdetek, a milánói Scala legendája és a New York-i parkok emlékei után a jelen egy magányos, testileg felőrlődő küzdelem a túlélésért.
A súlyos otthoni balesetek sorozata, a törések és a megannyi fizikai megpróbáltatás oda jutatott mindenkit, ahonnan már nincs könnyű visszatérni. A zongoraművésznő ma már a négy fal foglya, és a hűséges lánya, Oszter Alexandra ápolása ellenére sincs ereje ahhoz, hogy elhagyja az ágyát. „Hétről hétre jön valami újabb probléma, nincs annyi ereje az izmaiban, hogy lábra álljon” – hangzott el a megdöbbentő vallomás a mindennapok küzdelmeiről, miközben a családi fészekben a csend egyre fojtogatóbbá válik. Donatella konok elzárkózása a további orvosi vizsgálatoktól csak fokozza a feszültséget, hiszen a test már nem engedelmeskedik, a lélek azonban hajthatatlan.
A történet legmegrázóbb eleme mégis az az elszigeteltség, amivel szembe kell néznie. Az ablakból nézni a fákat, a kertet, miközben a mindennapi mozgás hiánya örökre átírta a szabályokat – ez az a magány, amit a hírnév mögött sosem mutatnak a kamerák. Alexandra, miközben saját családja drámáival és a fiának súlyos balesetével is küzd, oroszlánrészt vállal az édesanyja ápolásából, de a teher lassan emberfeletti méreteket ölt. A diósjenői birtok pedig, amely egykor az idilli béke szigete volt, most egy olyan múltat őriz, ahová a legendás férj emléke kísértetiesen visszajár minden egyes alkonyatkor.
