Szolnoki Péter emléke most egészen különleges formában marad tovább. A Bon-Bon egykori frontemberét júliusban veszítette el a közönség, ám egyik legjobb barátja, Megyeri János szobrászművész nem tudott egyszerűen búcsút inteni neki. Az alkotó inkább az agyaghoz nyúlt, és egy hiperrealisztikus portréban örökítette meg azt az embert, akivel csaknem három évtizedes barátság kötötte össze.
A szobor elkészítése számára messze nem csupán művészi feladat volt. Sokkal inkább egy személyes búcsú és a veszteség feldolgozásának része. Megyeri János az utolsó pillanatig kapcsolatban maradt Szolnoki Péterrel, így barátja nehéz időszakát is közelről követte. Bár tisztában volt azzal, hogy komoly küzdelem zajlik, a veszteség mégis mélyen megrázta.
Barátságuk közel harminc évre nyúlt vissza. János már Szolnoki Péter korábbi, tizenöt évvel ezelőtti betegségénél is mellette volt. Akkor sikeres műtét következett, majd az énekes felépült, még ha közben jelentősen le is fogyott. Ezúttal azonban egészen másként alakult minden, és a barát számára a búcsú fájdalmát még nehezebbé tette, hogy pontosan tudta, milyen hosszú közös múlt áll mögöttük.
A szobrászművésznek korábban sem volt ismeretlen ez a fajta alkotói búcsú. Csukás István és Scherer Péter halála után is az agyag segítségével próbálta megformálni azt, amit szavakkal talán nehezebb lett volna kimondani. Számára a szobrászat ilyenkor egyfajta gyászterápiává válik: miközben megformálja az arcot, újra felidézi az együtt töltött éveket, a beszélgetéseket, a közös nevetéseket és azokat az emlékeket, amelyek egy régi barátságot igazán értékessé tesznek.
Szolnoki Pétert nem most örökítette meg először. Megyeri János már 2015-ben is készített róla egy életnagyságú viaszszobrot a milánói világkiállításra. Az alkotást később Magyarország több pontján is bemutatták. A most elkészült agyagportré azonban egészen más jelentőséggel bír, hiszen ezúttal nem egy megrendelésről volt szó.
A szobrász saját magának készítette el a művet, hogy tisztelegjen barátja előtt és megőrizze mindazt, amit Szolnoki Péter személye és életműve jelentett számára. A jövőben ráadásul két köztéri szobrot is szeretne készíteni róla: az egyiket Salgótarjánba, ahol Szolnoki Péter felnőtt, a másikat pedig Budapestre. Ezek a tervek azonban még előttük állnak. Most az volt a legfontosabb, hogy elkészüljön az a portré, amelyet a szobrász egyszerűen már nem tudott nem megformázni.
Az alkotás gyorsasága önmagában is figyelemre méltó. Megyeri János általában hónapokon keresztül dolgozik egy-egy szobron, Szolnoki Péter portréja azonban kevesebb mint két hét alatt elkészült. A folyamat annyira magával ragadta, és érzelmileg annyira közel került hozzá, hogy szinte észrevétlenül formálódott ki előtte az énekes arca.
Mintha a keze és a szíve egyszerre vezette volna. Mire igazán felfogta, már ott állt előtte a kész alkotás. A szobor így nemcsak Szolnoki Péter külső vonásait őrzi, hanem azt a különleges érzelmi kapcsolatot is, amely a két férfit évtizedeken át összekötötte.
A történet talán legfájóbb része egy régi, közös tréfához kapcsolódik. A két barát annak idején sokszor viccelődött azon, hogy majd nagyon sok év múlva Szolnoki Péter fog énekelni Megyeri János temetésén. Akkor még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer éppen ennek az ellenkezője történik.
Az élet azonban más forgatókönyvet írt. Szolnoki Péternek kellett előbb búcsúznia. Bár már nincs fizikailag a barátja mellett, a most elkészült agyagszobor révén Megyeri János számára továbbra is jelen marad. A portré így egyszerre őrzi egy régi barát arcát, a közösen átélt évtizedeket és azt az ígéretet is, amely végül egészen más értelmet kapott.
A szobrász számára ez az alkotás nem egyszerű emléktárgy. Egy kézzel formált találkozás a múlttal, amelyben minden apró vonás mögött közös emlékek húzódnak. És miközben a szobor elkészült, egy barátság története is tovább él benne.
