Magyarország egyik legismertebb fitneszguruja, Schobert Norbi sosem félt hangot adni véleményének, még akkor sem, ha az szembe megy a hivatalos állásponttal vagy szakértői véleményekkel. Ezúttal egy olyan téma borzolta a kedélyeket, amely régóta feszültséget szül a közbeszédben: a különböző féreghajtó készítmények használata és azok hatékonysága, illetve veszélyessége. Az ügy akkor éleződött ki, amikor a tisztifőorvos nyilvánosan állást foglalt, határozottan ellenezve bizonyos, nem kifejezetten erre a célra regisztrált szerek alkalmazását, amire Norbi nem hagyta szó nélkül.
A fitneszguru közösségi oldalán közzétett bejegyzésében indulatosan reagált a hatósági iránymutatásra. Szerinte túlzott óvatosságról és a természetes megoldások háttérbe szorításáról van szó, miközben rengeteg ember keres alternatív utakat saját egészségügyi problémáira. Norbi állítása szerint az embereknek jogukban áll tájékozódni és választani a különböző kúrák közül, és nem tartja elfogadhatónak, hogy a hatóságok megpróbálják elhallgattatni vagy lejáratni azokat, akik eltérő tapasztalatokról számolnak be. A vita középpontjában tehát nem csupán a konkrét egészségügyi készítmény áll, hanem az információhoz való hozzáférés szabadsága és a szakmai tekintélyelvűség kérdése.
A tisztifőorvosi állásfoglalás ezzel szemben a tudományos alapokon nyugvó bizonyítékok fontosságát hangsúlyozza. A szakértői vélemények egyértelműek: bizonyos szerek ellenőrizetlen használata komoly kockázatokat hordoz, és nem helyettesítheti a megfelelő orvosi diagnózist és kezelést. A vita azonban egyre inkább személyeskedővé vált a különböző platformokon, ahol a hívei és az ellenzői feszülnek egymásnak. Sokan támogatják a fitneszgurut, mondván, ő az egyetlen, aki meri kimondani, amit mások nem, míg mások felelőtlenséggel vádolják, amiért hitelesíteni látszik bizonyos, orvosilag megkérdőjelezhető gyakorlatokat.
A kialakult helyzet jól mutatja a magyar közélet megosztottságát, ahol a szakmai és a véleményvezéri világ gyakran ütközik egymással. Norbi kitart amellett, hogy ő csak a saját tapasztalatait és a tőle tanácsot kérők véleményét tolmácsolja, nem pedig orvosi diagnózist állít fel. A konfliktus azonban rámutat arra a törékeny határra, amely a közszereplők által képviselt életmódbeli tanácsok és az orvostudományi irányelvek között húzódik. A nagy kérdés az, hogy a jövőben miként lehet majd egyeztetni ezeket a véleményeket, vagy a vita tovább mélyíti az árkot a táborok között.
