Vannak olyan pillanatok a hazai közéletben, amikor egy közkedvelt közszereplő múltja hirtelen olyan elemi erővel csap vissza, hogy a puszta valóság minden eddigi elképzelést felülmúl. Ambrus Attila, a Viszkisként elhíresült korábbi bankrablóból lett sikeres keramikus most olyan kíméletlen és mély krízisbe keveredett, ami alapjaiban rázta meg a hívő közösséget. Amikor a kamerák és a nyilvánosság elé került az eset, a levegőben fojtogató feszültség vibrált, amit semmilyen magyarázattal nem lehetett elsimítani.
A dráma hátterében egy olyan egyházi konfliktus húzódik meg, amelyre senki sem számított. A korábbi bűnös életét maga mögött hagyó, vallásos életet élő Attila ugyanis olyan helyzetbe hozta magát egy helyi közösségben, amelynek következtében az egyházi körök azonnal és kíméletlenül elhatárolódtak tőle. „Nem kértek abból, amit képviseltem, és olyan ajtók csapódtak be előttem, amiről azt hittem, örökre nyitva maradnak” – csúszott ki a kulisszatitkok között, miközben a stúdióban minden szem a történtek részleteire szegeződött. A vallásosság és a bűnös múlt kísértetének örökös harca itt érte el a tetőpontját, és a feszültség azóta sem csillapodott a diósdi és a fővárosi körökben.
A helyzetet tovább élezi az a mély csend, amellyel a felek ezt a kényes ügyet kezelik. A mindennapok látszólagos békéje mögött ott bujkál a felismerés, hogy egy hiba elég ahhoz, hogy a társadalom vagy az egyház azonnal lemondjon valakiről. A dráma és a megbélyegzés kettőssége azóta is áthatja a mindennapjait, és a rajongók lélegzetvisszafojtva olvassák a részleteket. Attila ezzel az üggyel ismét bebizonyította, hogy a rehabilitáció rögös útján a múlt árnyai sosem alusznak el teljesen, és a számla benyújtása bármelyik pillanatban megtörténhet.
